A „dzsihád” jelentése: „erőfeszítés az isteni úton”. Hadhrat Ahmad elmagyarázta, hogy a katonai fegyverek alkalmazása csak védelmi eszközként lehetséges. Az agresszió tilos. A „szent háború” fogalma nem iszlám gondolat, hanem a Bibliában Jóel proféta könyvében kerül említésre: „Kiáltsátok ki a szent háborút! hívjátok fel harcosaitokat!” (Jóel, 3. fejezet /néhány kiadásban 4. fejezet/). Az iszlám tana szerint a dzsihád nagysága abban áll, hogy a saját önzőségünk és rossz tetteink ellen kell harcolnunk. Ezen kívül a dzsihád az embernek azokat a spirituális erőfeszítéseit is tartalmazza, amelyekkel isten elérésére törekszik (Korán 29:70). Az iszlám kategorikusan megtiltja az erőszak alkalmazását a vallási eszmék terjesztése céljából. Ezen kívül az iszlám tiltja a lázadás, a felforgató vagy államellenes cselekedetek minden formáját. Egyidejűleg a Korán is hangsúlyozza, hogy az embereknek el kell kerülniük minden olyan cselekedetet és megnyilvánulást, amelyek békétlenséget idézhetnek elő a közösségben vagy az államban: „És ne teremtsetek békétlenséget a földön, ha ott már béke van.” (7:57)
