Miért hiszek az iszlámban?

Az alábbiak Mirza Bashiruddin Mahmood Ahmadnak, az Ígért Megváltónak, azaz Mahdinak, az iszlám ahmadi mozgalom megalapítója második utódjának írásai.

Megkértek, hogy fejtsem ki, miért hiszek az iszlámban. Amikor feltettem magamnak a kérdést, azt a választ kaptam: azért, amiért bármi másban is hiszek, azért, mert ez az igazság. A részletesebb válasz az lenne, hogy számomra minden vallás központi doktrínája Isten létezése és az ember hozzá fűződő viszonya; így annak a vallásnak, ami Isten és ember közt egy igaz kapcsolat kialakításában teljesül ki, igaznak kell lennie, és a hit igazsága bizonyosan elegendő ok arra, hogy higgyünk benne.

Az iszlám azt hirdeti, hogy a világ teremtője az egy élő Isten, aki megmutatja magát teremtményeinek ebben a korban, ugyanabban a formában, ahogyan a múltban meg szokta mutatni magát. Ezt az állítást két módon ellenőrizhetjük. Isten vagy közvetlen jeleket küld annak, aki keresi őt, vagy az őt kereső ember kezdi el tanulmányozni egy olyan személy életét, akinek Isten megmutatta magát. Isten kegyelme folytán én egyike vagyok azoknak az embereknek, akiknek Isten sok alkalommal, természetfeletti módokon megmutatkozott. Nincs szükségem további okra, hogy higgyek az iszlám igazságában annál az igazságnál, amit a saját személyemben megtapasztaltam.

Azoknak az embereknek a kedvéért azonban, akiknek nem volt ehhez hasonló élményük, a továbbiakban felsorolom azokat az alapvetéseket, amelyek a személyes élményeimen túl az iszlámban való hitemet megalapozzák.

Először: azért hiszek az iszlámban, mert nem kényszerít arra, hogy pusztán az autoritás okán elfogadjam mindazokat a dolgokat, amelyek összessége alkotja azt, amit Vallásnak nevezünk, hanem meggyőző érvekkel rendelkezik tanainak alátámasztására. Isten létezése és attribútumainak természete, az angyalok, az imádságok és azok hatásai, az isteni parancsolatok és azok köre, az áldás és annak szükségessége, az Isteni Törvények és azok haszna, a kinyilatkoztatások és fontosságuk, a feltámadás és a halál utáni élet, a menny és a pokol – mindezekkel kapcsolatban az iszlám részletes magyarázatokat ad, és igazságát szilárd érvekkel támasztja alá az emberi elme megelégedésére. Ezáltal az iszlám nem csak hittel lát el, de annak a tudásnak a bizonyosságával is, amely kielégíti az intellektusomat, és arra kényszerít, hogy beismerjem, valóban szükségem van a vallásra.

Másodszor: azért hiszek az iszlámban, mert nem már elhunyt emberek tapasztalatain alapszik, hanem mindenkinek személyes tapasztalat formájában mutatja meg, amit tanít és ígér. Azt állítja, hogy valamilyen formában minden igazságról még ebben a világban megbizonyosodhatunk, s ezáltal kielégíti értelmemet.

Harmadszor: azért hiszek az iszlámban, mert azt tanítja, hogy Isten szava és Isten alkotása között nem lehet semmilyen ellentét, és így feloldja azt a feltételezett konfliktust, amely a tudomány és a vallás között van. Nem kéri tőlem, hogy ne vegyek tudomást a természet törvényeiről, és velük ellentétes dolgokban higgyek. Épp ellenkezőleg, arra buzdít, hogy tanulmányozzam a természet törvényeit, és fordítsam azokat a magam hasznára. Azt tanítja, hogy mivel a kinyilatkoztatások Istentől származnak, és Ő maga az univerzum teremtője is, nem lehet ellentmondás aközött, amit Isten mond, és amit tesz. Az iszlám arra hív, hogy Isten kinyilatkoztatásainak megértése érdekében tanulmányozzam az Ő alkotásait, és annak érdekében, hogy felismerjem alkotásának jelentőségét, ismerjem meg szavait. Ily módon tudásszomjam kielégítést talál.

Negyedszer: azért hiszek az iszlámban, mert nem célja megsemmisíteni természetes vágyaimat, hanem helyes útra tereli azokat. Nem változtat puszta kődarabbá azáltal, hogy mindenestül elnyomja vágyaimat, de nem is alacsonyít le egy állat szintjére azáltal, hogy féktelenül, korlátozatlanul hagyja őket. Inkább egy szakképzett vízügyi mérnökhöz hasonlít, aki megzabolázza a féktelen vizeket és csatornákon vezeti át őket, bőséget hozva így a pusztaságnak. Az iszlám, megfelelő ellenőrzés és irányítás mellett, így változtatja át természetes vágyaimat komoly erkölcsi értékekké.

Az iszlám nem azt mondja nekem: Isten adott neked szerető szívet, de megtiltja, hogy társat válassz magadnak. Azt sem mondja, hogy Isten neked adományozta az ízlelést és annak képességét, hogy élvezd a jó ételeket, de megtiltotta, hogy ilyen ételeket egyél. Épp ellenkezőleg, megtanít tiszta és megfelelő módon szeretni, és gondoskodik arról, hogy utódaim révén minden jó döntésem fennmaradjon. Engedi, hogy jó ételeket fogyasszak, de csak a megfelelő határokon belül, nehogy előfordulhasson, hogy én jól lakom, miközben a szomszédom éhezik. Azáltal, hogy természetes vágyaimat erkölcsi értékekké alakítja, kielégíti emberiességemet.

Ötödször: azért hiszek az iszlámban, mert igazságosan és szeretettel bánik nemcsak velem, hanem az egész világgal. Arra tanít, hogy ne csak a saját javamat nézzem kötelességeim teljesítésekor, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy igazságosan bánjak minden más emberrel és dologgal, és meg is adja a megfelelő útmutatást ehhez.

Például, figyelmet fordít nemcsak a szülők jogaira, de a gyermekek szüleik iránti kötelességeire is. Figyelmezteti a gyermekeket, hogy engedelmesen és szófogadóan viselkedjenek szüleikkel, és legyenek örökösei annak, amit elődeik rájuk hagynak. Ugyanakkor megparancsolja, hogy a szülők szeretetben és odaadásban részesítsék gyermekeiket, és feladatukul tűzi ki a gyermekek helyes felnevelését, jó tulajdonságaiknak fejlesztését, egészségük védelmét és azt, hogy ők maguk is méltó örökösei legyenek saját szüleik hagyatékának.

Hasonlóképpen rendelkezik a férj és a feleség kapcsolatáról, és elvárja, hogy mindkét fél fordítson megfelelő figyelmet a másik fél szükségleteire és vágyaira, és szeretetteljesen viselkedjenek egymással. Ezt gyönyörűen fogalmazta meg az iszlám Szent Alapítója, amikor azt mondta:

„Az az ember, aki nappal rosszul bánik a feleségével, éjszaka viszont szereti őt, teljes ellentmondásban cselekszik az emberi természet szépségével.”

Azt is mondta:

„A legjobbak közületek azok, akik a legjobban bánnak feleségeikkel.”

Továbbá:

„A nő törékeny, mint az üveg, a férfinak ezért tapintattal és gyengédséggel kell bánnia vele, úgy, ahogy egy üvegtárgyhoz nyúlna.”

Az iszlám külön hangsúlyt fektet a lányok oktatására és képzésére. A Szent Próféta ezt mondta:

„Az a férfi, aki jól neveli fel leányát, jó képzésben és oktatásban részesíti őt, kiérdemli a paradicsomot.”

Az iszlám a lányokat ugyanúgy szüleik örököseinek tekinti, mint a fiúkat.

Szintén igazságos szabályokat fektet le mind a vezetők, mind a vezetettek irányítására. Azt mondja a vezetőknek, hogy a hatalom, amit rájuk bízott, nem saját tulajdonuk, hanem beléjük helyezett bizalom, és kötelességeiket úgy kell teljesíteniük, hogy megfeleljenek ennek a bizalomnak, és egyenes és őszinte emberként kormányzásukat az emberekkel egyeztetve kell végezniük. A vezetetteknek pedig azt mondja, hogy hatalmatok vezetőitek megválasztására Isten adománya, ezért óvatosnak kell lennetek, hogy csak olyan emberre ruházzátok a kormányzás hatalmát, aki ezt teljesen megérdemli. Miután azonban ráruháztátok ezt a hatalmat, teljes mértékéig együtt kell vele működnötök és nem szabad fellázadnotok ellene, mert ha megteszitek, akkor nem tesztek mást, mint leromboljátok azt, amit saját kezetekkel építettetek.

Az iszlám a munkaadók és a munkavállalók jogait és kötelességeit is szabályozza. Azt mondja a munkaadónak: oda kell adnod a munkásnak teljes bérét még mielőtt az izzadtság megszárad testén, és nem szabad lenézned azokat, akik neked dolgoznak, mert ők a testvéreid, akiknek gondozását Isten rád bízta, és ők a te boldogulásodnak igaz támogatói. Ezért nem szabad olyan bolondnak lenned, hogy annak elpusztítását keresd, ami saját hatalmadnak alapja és támaszod. Azt mondja a munkásnak: amikor kötelezettséget vállalsz egy munka elvégzésére, kötelezettségedet őszintén, odafigyeléssel és fegyelemmel kell teljesítened.

Azt mondja azoknak, akiknek bőséges fizikai erő és egészség adatott, hogy ne viselkedjenek elnyomóan a gyengékkel szemben, és ne kezeljék megvetéssel azokat, akiknek valamilyen testi hibájuk van, mert ezek könyörületet és nem gőgős lenézést érdemelnek.

Azt mondja a gazdagoknak: azzal lettetek megbízva, hogy gondoskodjatok a szegényekről, és minden évben vagyonotok egy negyvenedét félre kell tennetek, és azt a szegénység enyhítésére és azok megsegítésére kell fordítani, akiknek maguknak nincsenek eszközeik önmaguk felemelésére. Megtanítja őket, hogy ne úgy emeljék fel a szegényeket, hogy kamatra pénzt adnak nekik kölcsön, hanem hogy ingyenes ajándékokkal és ingyenes pénzadományokkal segítik őket, hangsúlyozva, hogy a vagyon nem azért adatott az embernek, hogy életét luxusban és kirívóan élje, hanem hogy azt az egész emberiség fejlődésére fordítsa, és ezáltal kiérdemelje a legnagyobb jutalmat a földi életben és a halál után.

Ugyanakkor a szegényeknek azt tanítja, hogy ne nézzenek irigységgel és vágyakozással arra, ami más embereknek megadatott, mert ezek az érzések folyamatosan elsötétítik az elmét és megakadályozzák, hogy az egyén olyan jó tulajdonságokat alakítson ki magában, hogy ő maga is megajándékoztasson vele. Ezért azt parancsolja a szegényeknek, hogy figyelmüket annak szenteljék, hogy fejlesszék azon képességeiket, amelyekkel Isten megajándékozta őket, hogy jövedelmeikben is előre lépjenek. Arra utasítja a kormányokat, hogy nyújtsanak lehetőségeket a közösség szegényebb rétegeinek a boldogulásra, és ne engedjék az összes vagyont és hatalmat néhányak kezén összpontosulni.

Emlékezteti azokat, akiknek ősei nemes tetteikért megbecsülést és tiszteletet szereztek, hogy az ő feladatuk saját nemes erőfeszítéseik révén megőrizni ezt a megbecsülést és tiszteletet, ugyanakkor óva inti őket attól, hogy lenézzék azokat, akik nem részesültek ilyen áldásban, mert Isten minden embert egyenlőnek teremtett. Emlékezteti őket, hogy Isten, aki megjutalmazta őket ezzel a megbecsüléssel, másokat akár még nagyobb megbecsülésben részesíthet. Ha pedig rosszul sáfárkodnak a rájuk bízott feladattal, és bűnt követnek el azok ellen, akik nem részesültek hasonló áldásban, azzal a saját maguk ellen elkövetett jövőbeni bűnök alapjait fektetik le, amiket azok fognak elkövetni, akik ellen most bűnt követtek el. Nem szabad ezért büszkén hirdetni saját nagyságukat, hanem büszkén kell segíteniük másoknak, hogy ők is naggyá váljanak, mert igaz nagyság csak annak jár, aki megpróbálja elesett testvérét nagysághoz segíteni.

Az iszlám azt tanítja, hogy egy nemzetnek sem szabad erőszakot tennie más nemzeten, sem egy államnak egy másik államon, hanem a nemzeteknek és az államoknak együtt kell működniük az egész emberiség fejlődése érdekében. Megtiltja, hogy némely nemzet, állam vagy egyén más nemzetek, államok vagy egyének ellen összeesküvést szőjön. Ugyanakkor azt tanítja, hogy a nemzeteknek, államoknak és egyéneknek szövetséget kell kötniük, hogy visszatartsák egymást az agressziótól, és hogy együttműködjenek a lemaradtak felzárkóztatása érdekében.

Röviden szólva, úgy találom, hogy az iszlám a béke és a megnyugvás feltételeit biztosítja számomra és mindenki számára. Bárki bárhol rátalál, ha szeretne rálépni az általa előírt ösvényre. Bárki helyébe képzelem magam, azt látom, hogy az iszlám egyformán hasznos és előnyös nekem, az enyéimnek, a szomszédaimnak, azoknak, akiket nem ismerek, és még csak nem is hallottam róluk, a férfiaknak és a nőknek, az öregeknek és a fiataloknak, a munkaadóknak és a munkavállalóknak, a gazdagoknak és a szegényeknek, a nagy és a kis nemzeteknek, a nemzetköziség híveinek és a nacionalistáknak egyaránt. Azt látom, hogy biztos kapcsolatot hoz létre köztem és a Teremtőm között.

Ebben hiszek, és hogyan is tudnám ezt feladni, és helyébe mást elfogadni?